A bosszúálló mesék lehetnek a legkatartikusabb történetek a szépirodalomban. Nagyon megnyugtató látni, hogy valaki a saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást, és látni, hogy az összes rosszfiú megkapja azt, ami megérkezik. Az olyan rendezők, mint Quentin Tarantino, egész karriert csináltak a koncepcióból. Elmondhatjuk tehát, hogy a bosszúmese gondolata mindig képes lesz elbűvölni minket, és más szinten élvezni a történeteket. A Glory, a legújabb Netflix A Dél-Koreából érkező drámasorozat éppen ezt teszi, és ez az egyik legsötétebb dráma az ázsiai országból.
A The Glory egy koreai dráma Song Hye-Kyo, Lee Do-hyun és Aria Song főszereplésével. A sorozat Dong-eun, egy fiatal lány történetét meséli el, aki súlyos és rémisztő iskolai zaklatás áldozata. Sajnos Dong-eun teljesen egyedül van, így nincs senkije, aki megvédje a diákok egy csoportjával szemben, akik élvezik, hogy testi és lelki szinten kínozzák. Amikor azonban Dong-eun felnő, visszatér szülővárosába egy nagyon aprólékos tervvel, hogy elpusztítsa azoknak az életét, akik a múltban megbántották.
A The Glory bemutatja első részét, amely 8 epizódot tartalmaz, a második rész pedig valamikor jövőre érkezik, hogy befejezze a történetet. Ez kétségtelenül az egyik legsötétebb koreai dráma, amely a streaming platformon megjelent. A beállítás félelmetes, és nagyon elkeserítő látni, ahogy valóban gonosz emberek gonosz dolgokat csinálnak. Ez a rémisztő beállítás azonban alapvetően igazolja mindazt, amit főszereplőnk, Dong-eun tesz a műsor teljes időtartama alatt. Azok után, amit ezek az emberek tettek vele, könnyű támogatni Dong-eunt a megtorlásért.
Sok más ilyen jellegű koreai drámához hasonlóan a történetnek is időbe telik, hogy felállítsa a karaktereket és végigvigye őket a mozgásokon. Sok időt töltöttünk azzal, hogy több idővonalon találkozzunk a szereplőkkel, majd megnézzük, hogyan lépnek kapcsolatba egymással. A show nagyon retrospektív, így Dong-eun sokat emlékszik múltjára és jelenére, és ez időnként lelassíthatja a show ütemét. Néhány elmélkedési pillanatot ki lehetne vágni a sorozatból, hogy sokkal jobb legyen a történet, de a The Glory nem működik másként, mint bármely más koreai dráma.
Az előadás nagy hangsúlyt fektet a karakterekre, ami azt jelenti, hogy a színészek elengedhetetlen részei ennek a történetnek. A reakcióikat és azt, ahogyan másokkal kommunikálnak, az lesz, amit látni akar. A cselekmény nagyon lassan halad előre, és bár itt-ott akadnak menő kinyilatkoztatások, fordulatok, mégis azok a pillanatok teszik ragyogóvá a sorozatot, amikor a karakterek ezekről a pillanatokról értesülnek. Az egész szereplők csodálatos munkát végeznek, és mindenkinek gratulálni kell.
A Song Hye-kyo és az Arian Song azonban kiemelkedő teljesítmények. Szereplőik oda-vissza járnak az iskolás koruk és a felnőtt koruk között. Mindkét színésznő valóban csodálatos munkát végez, és egyik sem tud dolgozni a másik nélkül. Dong-eun nagyon összetett és szürke karakter. Tudja, hogy nagyon sötét dolgokat művel, és lehet, hogy elveszíti magát a bosszúja befejezésében, de ugyanakkor azt akarja majd, hogy minden szinten végigmenjen.
Vizuálisan az előadás jó munkát végez a megfelelő hangulat megteremtésében. A sorozat nagyon sötét jelenetek létrehozásával működik. A rendező igazán tudja, hogyan készítsen kiváló operatőri munkát, amely a legtisztábban tárja fel a szereplők szándékait és vágyait anélkül, hogy bármit is kellene mondania. A sorozat legerősebb pillanatai közül néhány az, amikor a karakterek éppen reagálnak valamire, miközben a kamera megengedi, hogy a sötétség ellepje őket magányukban.
Történetként a The Glory a színészek erejével működik, de az írás néha ismétlődő és túlságosan drámai. Az epizódok szeretik megismételni azokat a dolgokat, amelyek nagyon jól beváltak a korábbi epizódokban, és mindez nagyon rontja az ütemezést. Ha van valami, ami miatt egyesek egyszerűen félbeszakíthatják a műsort, az a lassú ütem. Néha úgy tűnik, hogy a szereplők csak meghosszabbítják a futási időt azzal, hogy olyan dolgokról beszélnek, amelyekről már beszéltek, és olcsó taktikának tűnik mind a nyolc epizódot kitölteni.
Végül a The Glory egy nagyon sötét és kielégítő bosszútörténet, amely megsérülhet, ha túl lassú és ismétlődő. A színészek mind csodálatos munkát végeznek, különösen a főszereplőket. Az első rész egy sziklán ér véget, de ha már elérted ezt a pontot a történetben, akkor készen állsz arra, hogy több hónapot várj, hogy láthasd a második részt és ennek a bosszútörténetnek a végét. Lehet, hogy ez nem egy egyszerű túlzás, de azok számára, akik bosszúálló mesét szeretnének nézni, ez ugyanolyan jó, mint bármelyik másik.