Által Hrvoje Milakovic /2021. december 282021. december 28 Jelenleg sok kitalált univerzum létezik, ahol az emberek órákat tölthetnek azzal, hogy minden egyes részletet boncolgassanak, történeteket, tanokat, esztétikát és még sok minden mást. A Marvel Cinematic Universe-től az Attack on Titan világáig nem szűkölködik elménkben és szívünkben a felkeresendő hely. A kitalált univerzumok közül a Warhammer 40K univerzum az egyik legbonyolultabb és leggazdagabb. A Games Workshopnak sikerült kiterjesztenie az univerzumot a szerepjátékos asztali játékon túl, és mindenféle videojátékot, regényt, figurát és még sok mást alkotott.
A Game Workshop most a Warhammer 40K univerzumot kívánja kiterjeszteni a televíziózásra. Az Angels of Death az első próbálkozás egy Warhammer 40K TV-műsorban, és az eredmény, bár ambiciózus és tapintható szenvedéllyel teli, furcsa filmkészítési választásokkal, ideges animációkkal, furcsa vágásokkal és általában alacsony költségvetésű gyártási értékekkel gyötri.
A Halál angyalai egy 3D-s animációs tévéműsor, amely 10 epizódból áll, nagyjából 20-30 perces hosszúságban. A projekt Richard Boylan erőfeszítéseinek köszönhetően született meg, amikor létrehozta a Helsreach minisorozatot a YouTube-on. A rajongók által készített minisorozat felkeltette a Games Workshop figyelmét, a rendezőt pedig beszervezte a cég, hogy hivatalos tartalmat készítsen nekik. A műsor a Warhammer+ streaming szolgáltatáson debütál. A szolgáltatás megpróbálja az asztali játékot új és izgalmas tévéműsorokká alakítani.
Az Angels of Death a Blood Angels történetét meséli el, az Adeptus Astartes egy fejezetét, ismertebb nevén az űrtengerészgyalogosokat, a legrettegettebb és legerősebb katonai erőt az Emberbirodalomban. A műsor cselekménye egy csapat vérangyalt mutat be, amint leereszkednek egy titokzatos bolygóra, és keresik elveszett kapitányukat. Természetesen a titokzatos bolygó több, mint amilyennek látszik. Az osztag szembekerül egy nagyon erős és veszélyes ellenséggel.
Amikor az Angels of Death elindul, az első dolog, ami felkelti a figyelmet, a vizuális stílus. Az alkotók úgy döntöttek, hogy fekete-fehérben mesélik el a történetet, ami nagyon furcsa egy 3D-s animációs tévésorozatnál. A képernyőn csak a piros szín látható. Ez azt jelenti, hogy a Blood Angels, a vörös páncéljuk, és lényegében minden csepp vér, amit ők és ellenségeik útjuk során elejtenek, mindegyik képkockába bepattannak. A nagy kontrasztú látványvilágnak megvannak az előnyei és hátrányai is. Ez minden bizonnyal egyedi stílus, amely megkülönbözteti társaitól, de nagyon megzavarja a darab vizuális tisztaságát.
A műsor során sok ponton nagyon nehéz tisztán látni, mi történik. Az árnyékok néha túl erősek, más témákban pedig túl gyengék. Ez az ellentmondás nagyon világos, és minden egyes epizóddal megrázóvá válik.
ÖSSZEFÜGGŐ: Minden idők 30 legjobb Warhammer 40 ezer könyve (2021-es frissítés)A film készítői úgy döntöttek, hogy ezeket a nagy kontrasztú látványelemeket a kamera eltúlzott lötyögésével kombinálják. Nyilvánvaló, hogy az effektust arra használják, hogy valósághűbbé tegye a műsort. Főleg, ha a csatasorokról van szó. Az effekt helyesen használva nagy energetikai káoszt ad a jelenetekhez, de rosszul használva zavart kelt, és az értelmesebbeknek akár hányingert is okozhat. Az állandó ingadozás elvonja a figyelmet, és erőltetettnek tűnik, különösen, ha nagyon erősen jelenik meg olyan sorozatokban, ahol nincs logikus oka a jelenlétének.
Míg az Angels of Death mára a rajongók által készített tehetségek által készített hivatalos termék, a tehetség még mindig a rajongók szintjén van. A cél nem az, hogy minimálisra csökkentsék a filmkészítők hatalmas erőfeszítéseit egy ilyen műsor elkészítéséhez. Azonban, amikor látjuk, hogy más műsorok, mint például az Arcane és a Castlevania mit tettek, hogy adaptációikat a TV képernyőjére tegyék, a Halál angyalai elbukik.
A karakterek animációi következetlenek. Dühösnek és félig sültnek érzik magukat. Az emberi karakterek és az űrhajósok arcáni animációja, amikor leveszik sisakjukat, a lehető legolcsóbb. A karakterek arca úgy érzi, mintha egy korai PS2 játék jelenetéhez tartoznának. A hangterv sem képes átadni azt az erőt és léptéket, amelyet a történet megkíván, így a Space Marines súlytalannak és nem fenyegetőnek érzi magát.
Szerencsére néhány szinkronszínészi alakítás nagyon megnehezíti ezeket a karaktereket, de a színészek önmagukban nem tehetik meg a plusz mérföldet, ha minden epizódban látható ajakszinkron problémák vannak.
A forgatókönyv is hagy némi kívánnivalót maga után, különösen a szerkezeti osztályon. Néha kicsit nehéz lehet követni a történetet, és nagyon világos, hogy egyes jelenetek vagy akár egész epizódok jobban működnének, ha más sorrendben helyeznék el őket.
Kemény lehet panaszkodni ezekről a dolgokról, mert egyértelműen egy nagyon alacsony költségvetésű, sok szeretettel és szenvedéllyel rendelkező produkcióról van szó. De néhány évvel ezelőtt az Astartes Project, egy másik rajongók által készített rövidfilmsorozat a Warhammer 40k Universe-ról megmutatta, mi lehetséges, ha valakinek adnák az IP-t, aki tudja, mit csinál. Az Astartes Projectet egyetlen személy készítette, és tucatszor jobb volt, mint amilyen a Halál angyalai lett.
Még van remény, hiszen az Astartes Project alkotóját is a Games Workshop toborozta, ő pedig éppen saját sorozatán dolgozik. Csak várhatunk, és meglátjuk, mit tartogat számunkra. Addig is az Angels of Death jó választás a 40 ezres tartalomra vágyóknak, de csak a franchise legnagyobb rajongóinak ajánlható. Sajnos ez nem az a sorozat, amely a Warhammer 40K-t a fősodorba viszi, és megmutatja mindenkinek, milyen menő minden.