Által Hrvoje Milakovic /2021. szeptember 272021. szeptember 26 Amikor a The Blair Witch Project moziban való megjelenésével felrobbant a talált filmfelvételek horror műfaja, sok producer élt a lehetőséggel, hogy valami olcsót tudjon gyártani, ami tonnányi profitot váltana meg. Az idő múlásával sok film használta ezt a formátumot egy ilyen cél elérése érdekében, és sikerrel és kudarccal is találkoztak. 2021 van, és egy újonnan talált felvételi film kerül a közönség képernyőjére. Hol áll? Sikerként vagy kudarcként?
A VHS 94 egy antológiafilm, melynek részeit Simon Barret, Timo Tjahjanto, Jennifer Reeder, Chloe Okuno és Ryan Prows rendezték. A film a különböző történeteket egy S.W.A.T. A csapat egy rajtaütést vezet egy nagyon erőszakos kultusz főhadiszállásán. A helyiségekben talált videokazetták félelmetes kísérleteket és eseményeket ábrázolnak, amelyek mindegyike egy hatalmas összeesküvés köré kötődik.
A VHS-sorozat alacsony költségvetésének és a történetmeséléshez való felháborító hozzáállásának köszönhetően teret hódított az iparágban. A sorozat ezen új része nem igazán tolja tovább a borítékot, mint az előző filmek, de egy kis különc humort tud adni, és új szintre emeli a paródiaelemeket.
A történetek változatosak, és mindenféle furcsa szállal foglalkoznak. Egy szörnyeteg megjelenésétől a csatornákban, egy rosszul sikerült temetésig, és egy akciódús sorozatig, amely egy őrült tudós laboratóriumában portyázik. A filmben mindenből van egy kicsit, de ezzel a csodálatos változatossággal együtt jár a rendezetlenség és az összefüggéstelenség érzése is. Még akkor is, ha a történetek az S.W.A.T. leletek a kultusz főhadiszállásán belül. Úgy tűnik, hogy egyik történetben sincs semmi közös azon kívül, hogy erőszakosak, és olcsón megcsinálják.
A termelési értékek némelyikében majdnem nulla. A talált filmeket soha nem ismerték el hatalmas költségvetésükről, díszleteikről vagy jelmezterveikről, de úgy tűnik, hogy a V/H/S/94 zsinóros költségvetésből készült. Ami nagyon nagy probléma, mert sok sztori túlságosan ambiciózus akar lenni a saját érdekében. Az erőfeszítés és a szándék megvan, de a filmesek nem igazán tudják elérni a céljaikat. Ez a forráshiány annyira érinti a filmet, hogy sok pillanatban a horror elem színtiszta abszurditássá válik, mivel sok speciális effektus túl hamisnak és ostobának tűnik ahhoz, hogy komolyan vegyék. A történetek közül sok azután gore-festté válik, de a kezdeti sokk után fárasztóvá és unalmassá válik az állandóan szétszórt zsigerek nézése.
Ami a rendezést illeti, nagyon furcsa, hogy a filmben dolgozó öt rendező közül egyedül Tjahjantónak sikerül megszólalnia. A film közepén megjelenő rész a leghosszabb, és teljesen a tetején van. Rengeteg gore, akció és hátborzongató szörnyeteg, de ez előszeretettel és szakértelemmel készült. A többi rész nem sokban különbözik egymástól, és valójában ugyanaz a személy rendezhette volna őket.
Mindenki színjátéka hamisítványnak tűnik, és bár ez a szempont bizonyos részekhez némi varázst adhat, másokban a legjobb esetben is amatőrnek tűnik.
Ha a különböző részekből érkező rendezők és írók jobban tudtak volna csapatban dolgozni, nem különálló, következetesebb lenne a film, és az egyes részek egymásból táplálkozhatnának.
Jelenleg nagyon nehéz olyan filmet találni, ami félelmetes. A közönség annyi ötletet látott a képernyőn, és némelyikük olyan jól sikerült, hogy nehéz jó dolgokat kitalálni, és azokat a megfelelő módon megvalósítani még nehezebb. A V/H/S/94 egyáltalán nem sikerül ijesztőnek. Ez egy olyan erőfeszítés, amely csak a sorozat legkeményebb rajongói között talál védelmezőt, vagy azokat, akik nem bánják, ha megnéznek egy rossz filmet, és nevetnek rajta.
A film azt is megerősíti, hogy a talált felvételi formátum mennyire korlátozott. Ezen a ponton igazán világosnak kell lennie, hogy csak bizonyos típusú történetek alkalmazkodnak jól ehhez a formátumhoz. Míg mások csak korlátozottak a kifejezésmódjukban, és végül bántják őket egy olyan formátum, amelynek olyan szigorú szabályai vannak, és az univerzumon belüli okokra van szükség ahhoz, hogy értelme legyen. A filmeseknek jobban el kellene gondolkodniuk ezen. Talán a film egyes történetei sokkal jobbak lettek volna, ha a hagyományos módon készültek volna.
Ráadásul a VHS szűrő is túl sok. Ez nem valami szép film.
A V/H/S/94 visszalépés lehet a franchise számára, de a sorozat soha nem volt híres a gyártási értékeiről, és mindig voltak érdekes történetek itt-ott. Itt minden félkésznek tűnik, nagy ambíciókkal, de a megvalósításukhoz szükséges erőforrások nélkül. Az biztos, hogy a producerek ismerik a közönségüket, és ez az erőfeszítés néhányuknak tetszeni fog. De tekintettel arra, hogy legalább minden folytatásnak meg kell próbálnia felülmúlni az előzőt, ez a film túlságosan komolyan vette a címében szereplő 94-et, sok lépést hátrálva a franchise-ban.
Talán egy hagyományosabb módon készült VHS-filmnek kellene a producerek fejében ez után.